- A ma ismert órák evolúciója a zsebóra feltalálásával kezdődött a 16. században.
- A karórák kezdetben kizárólag a női gardróbokban voltak jelen.
- A férfi karórák népszerűsítését és fejlesztését a XX. század elején a hadsereg indította el.
Tudta, hogy a farmeren lévő kis zsebet eredetileg zsebóra hordására használták? Az úton való időmérés nagy felfedezés volt, amiért érdemes több évszázadot visszamenni. Ez a hordható technológiák kifejlesztéséhez vezetett, amelyek fokozatosan a zsebekből a csuklókra költöztek, és ma modern kronométerek formájában jelennek meg, amelyek tele vannak innovatív funkciókkal és anyagokkal. Egy időutazásra hívjuk Önt, melynek során megismertetjük az órák evolúciójával és az óragyártással.
A cikk tartalma
Az órák evolúciója a zsebórákkal kezdődik
A zsebórákkal az óragyártás a katedrális tornyokra helyezett, számlap nélküli hangjelzésként funkcionáló órákról és időmérőkről a hordható technikára költözött.
A hordozható zsebóra felfedezése
A hordható órák kezdetéhez vissza kell nyúlnunk a 15. századba, amikor is feltalálták az erőrugót. Nem sokkal ezután, a századfordulón a német Peter Henlein elkészítette az első rugós szerkezetű, ovális tokkal ellátott hordozható zsebórát, amely a „nürnbergi tojás” becenevet kapta. Az órák evolúciója gyerekcipőben járt, és nem volt pontos időmérő. Az időmérés eltérése napi fél óra volt, és a legtöbb óra nem volt percmutatóval ellátva.
A svájci óragyártás születése és a pontosság fejlesztése
A svájciak már a 16. század közepén bekerültek az óragyártás történetébe, amikor szó szerint megszületett a svájci óragyártás. Ezt bizonyos értelemben Kálvin János keresztény reformátornak köszönhetjük, aki betiltotta az arany ékszereket. Ez arra kényszerítette a genfi ékszerészeket, hogy új pénzkeresési lehetőséget keressenek az óragyártásban.
Pontosan a svájci szerelők találtak ki egy innovatív mechanizmust, amely ellenállást biztosít a tekercsrugóval szemben, és ezáltal szabályozza az óra pontosságát. A következő lépés az angol Robert Hooke-nak és a holland Christian Huygensnek tulajdonítható, akik felfedezték az egyensúlyi kereket. Ezeknek a technológiáknak köszönhetően az órák a tudomány és a navigáció területén is hasznossá váltak. A percmutató 1680-tól kezdett megjelenni az órákon.
További fejlesztések a zsebóráknál
A svájci órások olyan új anyagokat vezettek be a kronométerekbe, mint a sárgaréz, a bronz és az ezüst. Ezeket az anyagokat finomabban lehetett megmunkálni, ami ismét kissé pontosabbá tette az órát. A számlapot védő üveg csak a 17. század elején került rá. A mutatók mozgását addig csak egy zsanéros tok védte. A 18. században az újítók jelentős előrehaladást értek el, és olyan funkciókat helyeztek be a zsebórákban, mint a stopperóra, naptár, több időzóna megjelenítése és csillagászati mutatók. Ez az óra azonban a luxus szimbóluma volt, amelyet csak a leggazdagabb osztályoknak szántak.
Zsebből kézre: Az első karórákat nők hordták
A történészek nem értenek egyet abban, hogy ki volt az első, aki a karórát a csuklóra helyezte, de ez a 19. században kezdett történni. A karórákat elsősorban a női gardrób részének tekintették. Egyes források szerint az első karkötős időmérőket a svájci születésű francia óragyártó, Abraham-Louis Breguet készítette a nápolyi királynő számára 1810-ben. Fél évszázaddal később a magyar grófnő Patek Philippe-nél készíttetett női karórát. A karórák a hölgyek luxuskiegészítőivé váltak, míg a férfiak továbbra is zsebükben viselték az órát.
A férfi karórákat a hadsereg népszerűsítette
A katonaságban dolgozó pilótáknak, tengerészeknek és sofőröknek gyorsan ellenőrizniük kellett az időt anélkül, hogy az órájukat a zsebükből való kihúzással kellene lefoglalniuk. Így kaptak szavat az addig kizárólag női ügyekbe tartozó karórák. Louis Cartier azt a feladatot kapta, hogy találjon alternatívát Albert Santos-Dumont pilóta zsebórájára. A híres Cartier-Santos karóramodellt 1904-ben fejlesztették ki. Az első világháború volt a felelős a férfi karórák végleges népszerűsítéséért az óragyártás fejlődésében.
A karórák fellendülése és fejlesztései
A katonaságban való felhasználás miatt a karóráknak hirtelen sokkal több ütésnek, szennyeződésnek, pornak és víznek kellett ellenállniuk. Ehhez kapcsolódnak a vízálló órák feltalálására irányuló törekvések, amelyek 1926-ban a Rolex műhelyből származó Oyster modellben csúcsosodtak ki. Az 1920-as években tervezték meg az első automata órákat is. Az órák mechanikus tekercselésére addig kizárólag kézi rendszert alkalmaztak. Az órák fejlődése meghozta ebben az időszakban készült első kvarcórákat is. A piacra azonban csak az 1960-as években jutottak el.
